Az elme megújítását tekintve döntő jelentőségű, hogy a világnézetünk megváltozzon. A világnézet -John Wimber meghatározását követve - alapvető és életvitelünket alapjaiban meghatározó gondolatok olyan összessége, amely általában nem tudatos. Megváltoztatása éppen azért nehéz, mert olyan előítéleteken alapul, amelyeket szinte az anyatejjel szívtunk magunkba, s amelyekre egész kultúránk épül. Emiatt abszolútnak érezzük világnézetünket, és vizsgálat nélkül hajlamosak vagyunk elvetni és bolondságnak ítélni mindazt, ami SOK KERESZTÉNY SIKERTELEN szellemi életének oka, hogy gondolkodásmódjukban nem számolták fel ezeket a kevésbé tudatos elemeket. (Sőt, nemcsak a gondolatok tartalmát kell megváltoztatni, hanem a modern világra jellemző gondolkodási stílust is, például az észközpontúságot, a racionalizmust, az intellektualizmust stb.) Az ilyen keresztények ugyan a felszínen megpróbálják követni a Szentírás gondolkodásmódját, de az nem hatol le a mélybe, a nem tudatos előítéletek szintjéig. Igyekeznek alkalmazni az igéket, de a bibliai világszemlélet nem válik a vérükké.
Ha nyomás alá kerülsz, és azonnal magadban vagy a másik emberben keresed a hibát, s nem gondolsz arra, hogy az ok a szellemi világban keresendő, akkor összeveszhetsz a másikkal, tisztogathatod önmagadat, mégsem találod meg a helyzet kulcsát. A materialista keresztény számára a szellemi világban való mozgás mindig csak puszta elmélet marad, amire csak akkor gondol, ha nincs szellemi teher alatt, de mihelyt a szorongattatás eljön, rögtön elfelejti. John Wimber szerint csak az az ember tekinthető keresztény világnézetűnek, akinek hétköznapi életét, mindennapos cselekvését, minden döntését áthatja a természetfölöttiről való ismeret. Az ilyen ember mindig tudatában van annak, hogy láthatatlan szellemi világ veszi körül: Isten Szelleme van benne, közvetlen környezetében angyalok, illetve gonosz szellemek tartózkodnak; teste, anyagi élete, egészsége nagyobb mértékben függ szellemi tényezőktől, mint fizikaiaktól; tudja, hogy örök élete van, döntéseit mindig az örök élet és a test feltámadása, a kárhozat és az üdvözülés lehetőségeinek teljes tudatában hozza; tisztában van vele, hogy sohasem fog megsemmisülni, hogy van menny és pokol, s hogy a természetfölötti beavatkozhat a természetesbe: számít a csodákra és az áldásokra, felismeri a Szentlélek kenetének jelenlétét; ismeri a Biblia által megmutatott szellemi törvényszerűségeket stb. Ha valaki így, megváltozott világnézettel él, annak keresztény élete megtelik erővel, hiszen „a hit a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11,1).
Az igaz ember hitből él a hétköznapokban is. Ehhez elengedhetetlenül fontos a gyökeresen megújult értelem. Amikor azonban egy keresztény csak a felszínen változtatja meg gondolkodásmódját, akkor a mindennapi életében materialista marad - és ha éppen nem kell mosolyogva megvallást tennie testvérei között vagy a gyülekezetben, visszacsúszik a vallásos, más néven a gyakorlati materializmus állapotába. Ha erkölcsösen is él, éppoly hitetlenül cselekszik, mint ateista szomszédja. Isten számára ez a fajta „hit” egyenértékű a hitetlenséggel. Ássunk tehát jó mélyre, és forgassuk ki elménk földjéből a testi gondolkodásmód mélyre lefektetett alapjait, nem tudatos, „földbe ásott” világnézetünket: a materializmust, a racionalizmust, a vallásoskodást és társaikat. ,,Mert a testi gondolkodásmód: halál - a Szellem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség.”
Forrás: Hit Infó IV/8.
