2016. szeptember 16., péntek

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 7.

Egyedi gyógyító ajándékok

Itt az ideje behatóbban tanulmányozni „a gyógyítások ajándékai" kifejezést, ami első ránézésre azt sugallja, hogy sokszínű ajándékról van szó, a betegségek sokszínűségével szemben. Rengeteg találgatás történt ezen a területen, s egyesek arra a következtetésre jutottak, hogy az egyik ember ilyen, a másik olyan betegségeket tud meggyógyítani - egyik a vakokat, a másik a süketeket, és így tovább.

Némelyek saját tapasztalataik alapján próbálták interpretálni ezt az ajándékot - ez azonban mindig bizonytalan eljárás. Ha azt találták, hogy egy bizonyos betegségből az emberek meggyógyulnak, vagy többen gyógyulnak meg, mint más bajokból, ezt úgy értelmezték, hogy úgymond „megtalálták az ajándékukat". Egyesek egyenesen „arthritisz-specialistáknak" nevezték ki magukat. Egy másik specialista szakterülete a lábhosszabbítás, kiegészítve egyfajta „szellemi megítélés" ajándékával, a végtagrövidségben szenvedők beazonosítására. Természetesen Isten gyógyító csodái közé tartozik a vég­tagok kiegyenlítése, ez az „ajándék" azonban meglehetősen kérdéses. Egy láb hosszúságának megmérése közismerten nehéz dolog még kórházi körülmények között is. Elég egy észrevétlen mozdulat a csípővel - akár akaratlanul is - és máris az a benyomásunk, hogy a láb megnövekedett! Az efféle gyógyítás sokkal inkább valamiféle mesterfogásnak tűnik, semmint csodának. A szemlélő néha elgondolkozik, hogy most vajon kinek a lábát is húzgálják! (Vajon ki az, akit éppen behúznak?)

A Szentírásban nem találkozunk egyetlen betegségre specializálódott gyógyítókkal. Miként az üdvösség, a gyógyulás is azé, aki szükségei betöltését kéri Istentől. Ha valakinek csak egyetlen betegségre van ajándéka - tegyük fel, a süketségre, és nem működik a szívproblémák esetén az egyértelmű diszkrimináció volna. Egy evangélista Isten bűnbocsánatát nem úgy ajánlja fel, hogy az csak a lopásra vonatkozik, de a házasságtörésre nem! A hitünknek Istenen, és nem a gyógyuláson kell nyugodnia, így nem szabad azokra a gyógyulásokra korlátozódnia, amiket már tapasztaltunk. Ha eddig csupán egyetlen betegség meggyógyulásának voltál szemtanúja, és csak abban hiszel, aligha fogsz mást is látni! Legfőbb ideje már, hogy visszatérjünk az Igéhez!

Jézus meggyógyított „a nép között minden betegséget és erőtlenséget" (Mt 4,23-24), és Péter hasonlóképpen. Az emberek hozzá hordták a „betegeket és tisztátalan lelkektől (szellemektől) gyötretteket: kik mind meggyógyulának" (Csel 5,16). Az apostolok keze által rendszerint „sok jel és csoda lett a nép között" (Csel 5,12). Arról is olvashatunk, hogy mikor Pál Málta szigetén tartózkodott, „egyebek is, kik betegek vajának a szigeten, őhozzá jövének és meggyógyulának". (Csel 28,89) A csak egyetlen betegségre vonatkozó gyógyítás ajándékának egyszerűen nincs bibliai megfelelője.

Hamis reménység?

Ha a betegekért imádkozol, előbb-utóbb olyan vádakkal fogsz szembesülni, hogy szívtelen vagy, hamis reménységet építesz ki az emberekben, és többeket gyógyulatlanul bocsátasz haza. Frankfurti Tűz Konferenciámat követően a sajtó tanúsága szerint egyes német egyházi személyek is ehhez hasonló állításokat fogalmaztak meg. Ezek szerint jobb lett volna, ha azok a tömegek akik tényleg meggyógyultak, betegek maradtak volna, csak azért, mert mások nem gyógyultak meg! Nem tudom megérteni azoknak a gondolkodásmódját, akik nagyobb erénynek tartják, ha egy szolgálat során senki nem gyógyul meg, mint ha csak néhány száz. Sok olyan német egyházi személyt ismerek, akik e magas erkölcsiség alapján komolyan együtt éreznek a betegekkel, de nem hajlandók imádkozni értük! Egy személynek egészen bizonyosan csalódást okoznak - magának az Úr Jézus Krisz­tusnak!

Frankfurtban egy olyan nőt hoztak oda az emel­vényhez, akinek már csak néhány napja volt hátra. Rák­ban haldoklott. Nyolcezer ember szeme láttára Isten cso­dát cselekedett és meggyógyította. Ha egy ilyen gyógyulás mások reményeinek lerombolását okozza (ami egyébként nem igaz!), ezt Istenre kell bíznunk. Ha valaki úgy gondolkodik, hogy inkább ne is tápláljuk az emberekben a reménységet, hátha mégsem gyógyulnak meg, akkor a legjobb tanács, amit adhat a szen­vedőknek, hogy soha ki ne nyissák a Bibliájukat. Az Isten Igéje ugyanis minden kétséget kizáróan a pozitív várakozások kiépítésének főkolomposa! Az az igazság, hogy legtöbb szolgálótársamhoz hasonlóan soha eszembe nem jutott volna, hogy bibliai felhatalmazás nélkül emberekre tegyem a kezemet, sőt kimondottan Isten ösztönzött mindnyájunkat erre a tevékenységre.