2016. szeptember 12., hétfő

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 6.

Nagyobb világosság

Az Újszövetségben az Úr még nagyobb világosságot hozott. Megváltoztatja, pontosabban finomítja azt az elképzelést, hogy ha egy személy szenved, az személyes bűnei következménye, és méltó az ítéletre (holott mindnyájan azok vagyunk). Ez a vélekedés okozott oly sok fejtörést Jóbnak és barátainak, valamint az olyan zsoltárok szerzőinek, mint a 37. vagy a 73. Jézus természetesen nem tagadja a bűn és a szenvedés kapcsolatát és azt sem, hogy a bűnösökre a pokol vár, de rámutat hogy az ártatlanok is szenvednek.

Különleges törődést tanúsít azok felé, akik mások gonoszságának áldozatai. Az apák és anyák szívfájdalma, a gyermekek kétségbeesése felé, a kifosztottak, a megfélemlítettek, a démonok által gyötörtek, az elutasítottak és kiközösítettek, az éhezők, az érinthetetlenek, a menekültek felé - mindazok felé, akik mit sem tehetnek arról, hogy ilyen csapások zúdultak rájuk. A betegek végtelen áradatként özönlöttek hozzá. Látványuk annyira megrázta, hogy könnyeit és végül vérét ontotta értük. Felkarolta valamennyi szenvedő ügyét. Aki kicsinyei közül egyet is bántalmaz (valójában mindnyájan az Ő kicsinyei vagyunk), az olyan bajt zúdít a saját fejére, hogy ha a nyaka körül egy malomkővel a tengerbe ugrik, még mindig jobban jár!

A betegség - mint jelenség - teljes megértéséhez be kell látnunk, hogy az Isten által létrehozott rendbe egy, az élet minden területére kiható zavar állt be, amihez mi mindnyájan hozzájárulunk. A személyes bűn kiszolgál' tat minket a felülkerekedő gonosz erőknek; a betegség ily módon könnyen kapcsolatba hozható bűneinkkel. Krisz­tus idejében az elkeseredett tömegek úgy vélték, szenve­déseik egyúttal bűnösnek minősítik őket. Ez termé­szetesen tovább tetézte gyötrelmeiket. Jézus megbocsá­tást és törődést mutatott feléjük. Eltávolította a bűntuda­tot lelkiismeretükből, hogy a menny békessége költözhessen a lelkükbe.

Amikor azt mondta: „Azért jöttem, hogy életük legyen" kortársai alighanem pontosabban értették, mint manapság sokan, hogy ennek az életnek testi és lelki vonatkozása egyaránt van. A gutaütött embernek azt mondta, hogy bűnei megbocsáttattak, a tanítványokhoz pedig így szólt: „Békességet hagyok néktek", azaz jólétet és bővölködést. A názáreti zsinagógában összegyűlt tömeg (Lukács 4) világosan megérthette, hogy gyógyulásról is szó van, amint Jézus az Ézsaiás 61,1-2-t idézte, s különösen később, mikor a leprás Naámán meggyógyulásának történetét használta illusztrációként.

A helytelen teológia néha helytelen bibliafordítást eredményez. Szeretnék egy ilyet korrigálni, mely a János 9-ben található. Egy vak ember láttán a tanítványok filozofálni kezdtek, s azon tanakodtak, vajon ki vétkezett - a szülei vagy ő maga hogy ez az ember vakon született (mintha születése előtt vétkezhetett volna!). Jézus válasza: Egyik sem! A harmadik vers helytelen értelmezése elfedte Jézus mondanivalójának lényegét. A NIV (angol bibliafordítás) egyenesen így hozza: „Mindez azért történt így, hogy Isten munkája megmutatkozhasson az életében." Ez szinte felér egy istenkáromlással! Jézus felszólító módot használt: „Legyen nyilvánvalóvá az Isten munkája!" A görög eredetiben nem áll fenn okhatározói viszony. Egyáltalán nem azt sugallja, hogy ez az ember azért született vakon, hogy meggyógyulhasson. Helyesen valahogy így hangzana: Sem ez az ember nem vétkezett, sem a szülei, hanem legyen az Isten munkája elvégezve benne! Nekem Isten munkáját kell végeznem, míg a világon vagyok." Más szavakkal megfogalmazva, Isten munkája nem abban áll, hogy az emberek vakon születnek, hanem hogy visszanyerik látásukat. Isten a teremtéskor agyagból készítette az emberi szemet, Jézus pedig gyakorlatilag megismételte ezt az eljárást a vakon született esetében. „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van" - mondta Krisztus. Jézus pontosan azt tette, amit az Atya, megjegyezte: „Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok... ítélet végett jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak". A János evangéliumának 9. fejezete pontosan azt fejezi ki, hogy Isten nem az emberek betegségének okozója, és nem is azért gyógyítja meg őket, hogy valamit bebizonyítson.