Ezékiel tudta, mit jelent mélyebbre menni. A vizek, ahová meghívatott, egyenesen Isten templomából folytak, és mi is meghívattunk arra, hogy belépjünk.
A folyó forrása isten maga. Az Ő trónjából folyik, és megvidámítja a mennyei várost. Ugyanúgy, ahogyan a természetes folyók mindig alacsonyabban fekvő helyekre folynak, úgy Isten folyója is az alsóbb helyekre folyik le. Annak érdekében,hogy beléphessünk, egyre mélyebbre és mélyebbre kell mennünk. Mikor meghajlunk, letérdelünk, leborulunk, lefekszünk-ekkor találjuk meg Őt. Mikor a Szellemben eléggé lent vagyunk, Isten jelenlétének egészen kis darabkáját is fel fogjuk ismerni egy szobában. Nem fog érdekelni minket a pozíciónk, a helyzetünk, vagy bármi más, ami akadályozhatna minket. Túláradó vágyakozásunk teljesen be fog meríteni minket a folyóba.
Megtanultam a “ még mélyebbre” helyen élni. Tudom, hogy képes vagyok kimenni ide a szobámból, egy erdőbeli sétából vagy egy repülőgépből. Majdnem mindenhonnan ide tudok jutni. Minél lejjebb megyek, annál mélyebbre jutok Isten szíve felé, ahol megtalálom önmagam. Mikor olyan lent vagyok, hogy Szellemének vizei teljesen ellepnek engem, Isten minden szó és minden belátásom fölé visz engem.
Mindannyiunk számára az a kérdés: milyen mélyre akarunk menni? Mennyire akarjuk letenni, átadni az életünket? Hiszem, hogy van választásunk, milyen mélyre akarunk merülni Istenbe. Akár kálvinista, örmény katolikus, görögkeleti vagy pravoszláv a teológiánk, el kell döntenünk, valójában milyen mélyen vágyakozunk az egyesülésre Vele.
Isten azt kérdezi, melyikünk akar mélyebbre menni. Folyamatosan nagyobb és nagyobb mélységekbe szólít, hogy merüljünk, míg a folyó teljesen ellep, és megvidámítja a szívünket.
Az Úr angyala Ezékielt arra hívta, hogy jöjjön még mélyebbre és mélyebbre a vízbe.
Szabott egy mértéket.
"Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala."
Ezékiel 47,3-4.
Ezékiel valószínűleg eléggé megijedhetett ettől a hívástól. Ki tudta, tud-e úszni, vagy sem?
Mikor bokáig érő vízben vagyunk, mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Mozdulhatunk, körbejárhatunk és megtarthatjuk az egyensúlyunkat. Odacsaphatjuk a sarkunkat, ha azt szeretnénk. Megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján. Kedvünk telhet ebben, hiszen szeretjük felügyelni a dolgokat. Néhány embert zavar például, mikor a szónok elveszti az önuralmát és zokogni kezd, mikor az lenne a dolga, hogy megossza az üzenetet. Megértem ezt. Tudom, milyen ijesztő, mikor azt érezzük, mintha megfulladnánk.
De én több, mint harminchét évig megállíthatatlanul és szenvedély nélkül hirdettem az evangéliumot, és ez alatt megtanultam, hogy nem túl sokat tehetek bokáig érő vizében Isten folyójának. Attól még, hogy bokáig érő vízben vagy, ismerheted a Szent Szellemet. Magasztos elképzeléseid lehetnek. Karizmatikus ajándékaid lehetnek. Lehet, hogy láttál már valamit Isten erejéből. Mégis, az idő nagy részében behatárolhatod magad olyan tevékenységekkel, amikről tudod, hogyan kell létrehozni és ellenőrizni azokat. A magad útján haladhatsz, és a saját terveidben bízhatsz.
Tudom, milyen bokáig, vagy akár térdig érő vízben rúgkapálni évekig, nem értve, hogy vannak mélyebb helyek is. És aztán megtanultam, hogy megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján, bokáig érő vízben, ha így akarjuk. De megtanultam azt is, hogy választhatjuk azt is, hogy olyan mélyre megyünk, amilyen mélyre csak akarunk. Isten ereje és jelenléte sokkal hatalmasabb, mint a saját képességünk a helytállásra a magunk erejéből. Mélyebb helyei vannak Istennek számunkra, amit valaha is felfoghatnánk.
Most mindig törekszem, hogy mélyebbre menjek. Folyamatosan arra kérem Istent, hogy fogjon meg, és borítson a folyójába. Isten felajánl egy meghívót mindenkinek, aki szomjas, hogy merüljön bele teljesen Isten szeretetének dicsőségébe.
Fordította: Mihályi Dorottya
