2016. szeptember 23., péntek

Gyógyítás teológiája ma: David Yonggi Cho 1.

Isten országának evangéliumát először is hallgatni, majd megtapasztalni, végül hirdetni kell.
Az első apostolok készek voltak kifizetni az árát annak, hogy az első gyülekezetben Isten országa megnyilvánuljon. Róma biztosan nem ellenkezett volna a zsidó vallás egy akármilyen szektájával sem, azzal az állítással szemben azonban, hogy van egy másik király, Jézus Krisztus, az Úr, a római hatóságok teljes elszántsággal léptek fel. Abban az időben Cézár uralkodott, és akkor fiatal gyülekezetek azt merték hirdetni, hogy ennek a császárnak csak ideig való a hatalma. A keresztények azt hirdették, hogy van egy sokkal hatalmasabb és örökkévaló Király, Jézus Krisztus. Aztán be is bizonyították eme király hatalmát is, amikor az Ő Nevében betegeket gyógyítottak. A csodák, amelyek történtek, mindenki számára világossá tették, hogy itt nem csupán egy új vallás tanításáról van szó.

Isten országának isteni gyógyításban való megnyilvánulása manapság vitatott téma. Én személyesen sohasem kételkedtem az isteni gyógyításban. Ha nem hittem volna az isteni gyógyításban már régen meghaltam volna buddhistaként. Emlékszem, akkor lettem keresztény, amikor halálos ágyamon a tuberkulózis utolsó stádiumában feküdtem.

Másfelől sok olyan pásztor és gyülekezet támogatja a gyüleke­zetnövekedési konferenciánkat, akik nem ismerik az isteni gyógyítást a konkrét gyakorlatban. Mexikóban egy presbiteriánus, akinek az isteni gyógyítás egész területe problémát jelentett, mégis 4500 keresztényt hozott össze konferenciára.
A legjobb barátaim közül sokaknak azt tanították, hogy az isteni gyógyítás az első egyház számára egy időközi szükségszerűség volt, a Biblia egészének befejezésével nincs már szükség gyógyításra, így tehát isteni gyógyításra sem. Ezzel a teológiai irányzattal semmiképpen nem értek egyet, azonban azt sem gondolom, hogy azok, akik azt az álláspontot képviselik, Jézust kevésbé szeretnék, és az evangélium másodlagos szolgái lennének. Úgy vélem, hogy az egységet, amelyet a Szent Szellem ma az Egyházban helyre akar állítani, meg kell próbálnunk mindaddig fenntartani, amíg végleges világosságot kapunk. Igazi és őszinte keresztényekről van szó, akik a Bibliát másképpen értelmezik.

Ez olyan, mint amikor mindenki belép egy sötét terembe. Az egyik átmegy egy ajtón, majd tovább tapogatózva azt mondja, hogy Ő a nagyszobában van. Én pedig mondjuk egy másik ajtón lépek be, és azt mondom, hogy ez az étkező. A legjobb az, ha egymást mindaddig elviseljük a szobában, amíg világos nem lesz, és meglátjuk, hogy valójában milyen szobában is vagyunk.

Péter a 2Péter 1,19-ben a kijelentés progresszív (fokozódó, növekvő, emelkedő) jellemzőjéről beszél: „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." Péter azt mondja, hogy a Szentírás, a prófétai szó (beszéd) többet jelent ki számunkra, mint az Atya hallható hangja, a hegyen, amikor Jézus megdicsőült (a tanítványok előtt). Ő egy olyan fénysugárról (világító szövétnekről) beszél, amely egyre jobban belevilágít a sötétségbe. Ez azt jelenti, hogy az írásokról való tudásunk egyre jobban bővül, progresszívan halad előre, amíg teljesen nem látunk tisztán, tehát amíg a hajnalcsillag fel nem kel, és ez az Úr Jézus Krisztus megjelenése.

Amennyiben Ön tehát nem ért velem egyet az isteni gyógyításban, ne érezze magát kiközösítve, nyissa meg a szívét, talán valami újat fog most megtapasztalni. Nem fogja megbánni, hiszen önnek ugyanúgy szüksége van az isteni gyógyításra. Amennyiben viszont hisz az isteni gyógyításban, és most az a benyomása, hogy a hitemért bocsánatot akarok kérni, akkor Ön téved. Olyanért nem kérek bocsánatot, ami isteni igazságként és bizonyságként igazolja, hogy Isten országa működik a gyülekezetünkben.

Gyülekezetemben szó szerint az isteni gyógyítás ezreit tapasztalhattam meg. Bízunk Istenben azáltal is, hogy látjuk meggyógyult testvéreinket. Hisszük azonban azt is, hogy beteg testvéreinkért imádkoznunk kell, hogy Isten csodát tegyen. Ezzel egy időben nem tagadjuk az orvostudomány szolgálatát. Sok orvos van gyülekezetünkben, akik tudják, hogy Isten tud csodát tenni, és hogy felhasználja őket is azokkal a képességekkel, amelyeket Ő adott, hogy embereket gyógyítsanak. Isten mindkét módszert alkalmazza. Én személyesen hiszek Isten csodatevő erejében a gyülekezetünkben. Ez egy hitetlen orvos számára bizonyság arról, hogy Isten él, és hogy az embernek nem kell szenvednie. Buddha nem tudja őket meggyógyítani. Egyedül csak Jézus tudja meggyógyítani a szellemet, a lelket és a testet.