2016. szeptember 26., hétfő

David Wilkerson - Isten soha nem hagyja el népét 2.

A Jelenések könyve elmondja, hogy Sátán ezekben az utolsó időkben lejött a földre, és dühöng, de kevés ideje van hátra. Jelenleg egy teljes körű támadást intéz a szentek ellen: "Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van" (Jelenések 12:12).

Azt is tudjuk, hogy Sátán, a mi ellenségünk ordító oroszlánként jár körbe, keresve, hogy kit nyeljen el. "Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Péter 5:8). Röviden, az ördögnek az a célja, hogy elfogyassza és elnyelje Isten választottainak hitét.

Hasonlóképpen azt is tudjuk, hogy minden hívő ellen tolvajként jön a Sátán: "A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10). Az ilyen tolvaj nem csak lopni akar áldozataitól, hanem azt is nézi, hogy teljesen elpusztítsa a hitüket.

Végül az is ismert számunkra, hogy Sátán árvizet hoz fel Isten emberei ellen, hatalmas félelmekkel és megterhelő támadásokkal próbálja meg elmosni hitüket: "A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral." (Jelenések könyve 12:15).

Ezt kijózanító végiggondolni. Egyértelmű, hogy Péternek szüksége volt Krisztus imáira, hogy hite sértetlen maradjon. De úgy tűnt, Péternél minden süket fülekre talált.

Vakmerőségében Péter meg volt győződve arról, hogy hite Sátán bármely és összes támadása ellenére kitart majd.

A legtöbb keresztény tudja, hogyan büszkélkedett Péter saját hitével: "Uram, kész vagyok veled menni akár a börtönbe, vagy a halálba is!" (Lukács 22:33). Amit itt Péter olyan hetykén kijelent, szellemi bátorságnak tűnhet. Valójában azonban egyfajta testies pimaszságot képvisel, amelyre Pál is figyelmeztette a gyülekezetet: "Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!" (1Korinthus 10:12).

Pál szerint mindig alázatosan kell megközelíteni a szellemi harc témakörét. Júdás is hasonlóan nyilatkozik írásában: "Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!" (Júdás 9). Isten Igéje világosan kimondja az ilyen alázat szükségességét.

Azonban ennek ellenére sok keresztény híjával van ennek. Gyakran hallom, amikor hívők ezt mondják: "Kész vagyok arra, hogy mártír legyek. Nem számít mivel kerülök szembe. Kész vagyok meghalni az Úrért." Péter pontosan ugyanígy dicsekedett. Azonban amikor eljött az ideje, nem volt rá felkészülve. Ahogy Péter szembesült annak lehetőségével, hogy meghalhat Jézusért, olyat tett, amire soha nem számított. Megtagadta az Urat.

A próbatétel közepén, amikor megvallhatta volna Jézusba vetett hitét, Péter megátkozta Őt. A félelem és pánik sötét pillanatában a tanítvány így kiabált a körülötte levőknek: "Nem ismerem ezt az embert!" Micsoda pusztító pillanat lehetett az Péter számára. A hívők között a legbátrabb gyávának minősült, életét féltette.

Meg vagyok róla győződve, hogy a legtöbb keresztény úgy hiszi, soha nem követnék el azt a bűnt, mint amit Péter. Azt beszélik be maguknak, hogy felette állnak egy ilyen hatalmas bűnnek. Amikor pedig majd eljön a pillanat, elképzelik, amint követik Jézust a halálba. Valamit szeretnék mondani az ilyen hívőknek: Krisztus követői között nincs egy sem, aki Jób vagy Péter hibái felett állna. Amikor hatalmas keserűség és próbatételek következnek be életünkben a gonosztól, mint ahogy bekövetkezett ezeknél a férfiaknál is, hitünk sebezhetővé válik.

Nem akarok senkit megrémíteni ezzel a kijelentéssel a hibázás képességéről.

Mindössze azért teszem ezt a nyilatkozatot, mert komoly témának tartom. A Biblia teljesen nyilvánvaló ebben. Valamint sok hívőt látok beleesni ebbe a hibába körülöttem.

Most is ismerek személyesen olyan értékes szolgákat, akiknek a hite megrendült. Erős hitű férfiakról és nőkről beszélek, egyesek gyógyító és csodatevő prédikátorok. Olyan szentek ők, akikről soha nem gondoltam volna, hogy megkérdőjelezik Isten hűségét vagy csak meginognak bármi módon is. Meg voltam róla győződve: "Ha valaki ki tud tartani akármilyen viharban, akkor Istennek ez a szolgája biztosan."

Azonban most sok hívő még azt is megkérdőjelezi, hogy Isten válaszol az imádságra. Valamikor Belé vetett bizalmuk olyan erős volt, hogy mások hitét lobbantották lángra. De most, mint Jób és Péter, olyan nehézségek érték őket, amit soha nem gondoltak volna. Azt veszik csak észre, hogy túlterheli őket próbatételeik komolysága, ingataggá teszi őket.

Amíg Péter átélte ez a fajta támadást, Jézus imádkozott érte. Számomra ez az egyik legbátorítobb vers a Bibliában: "de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait." (Lukács 22:32). Gondold végig, mit mondott itt Jézus Péternek. Biztosította arról, hogy akármivel is szembesül - mindegy mit kell átélnie, beleértve Krisztus megtagadását - a hite nem fog elfogyni.

Valójában Pétert nem utasította el Isten - egy percre sem. Még akkor sem, amikor megtagadta Jézust és elmenekült a helyszínről. A valamikor félelem nélküli tanítvány most összetörve és hibája miatt gyötrődve egy pillanatra sem volt magára hagyva. Szeretteim, mi sem maradtunk magunkra.