2011. július 3., vasárnap

Spurgeon: Egy lelkiismeretes ember 2.

András azzal bizonyította bölcsességét, hogy nagy súlyt helyezett az egyén lelkére. Először minden erőfeszítését egyetlen emberre irányítot­ta. Később a Szent Szellem sokak számára hasznossá tette, de csupán egyetlen emberrel kezdte. Micsoda feladat a matematikus számára felbecsülni egyetlen lelket! Egyetlen lélek bűn­bánata megszólaltatja a menny összes harang­ját. Egyetlen bűnös, aki bűnbánatot tart, meg­örvendezteti az angyalokat. Mi lenne, ha egész életedet azzal töltenéd, hogy ennek az egyetlen gyermeknek a megtéréséért esedezz és munkálkodj? Ha elnyered ezt a gyöngyöt, az fizetség lesz egész életedért. Ne légy tehát rest és bátortalan, ha azok többsége, akikért munkálkodsz, eluta­sítja tanúbizonyságodat. Ha egy ember csak egyetlenegyet nyerne meg naponta, elégedett le­hetne. „Egy micsodát?" - kérdezi valaki. Nem egy pennyre, hanem egyezer fontra gondoltam. „Ó - mondod te -, ez igazán szép jutalom lenne." Tehát ha csak egyetlen lelket nyersz meg, szám­ba kell venned, mit is jelent ez az egy; szám sze­rint egy, de értékben felülmúl mindent, amit csak a föld nyújthat. Mi haszna lenne egy em­bernek, ha elnyerné az egész világot, de elveszí­tené a lelkét? És vajon veszteség lenne-e szá­modra, ha elveszítenéd az egész világot, de elnyernéd a saját lelkedet, és Isten hasznossá tenne mások lelkének a megnyerésében? Mun­kálkodj a saját körödben, még ha az kicsi is, és bölcs ember leszel.

Kövesd András példáját abban, hogy nem mégy túl messzire, hogy jót cselekedj. Sok ke­resztyén megtesz minden jót, ami tőle telik, öt mérföldnyire a saját házától, pedig azt az időt, mialatt odaér és vissza, a háza körüli szőlős­kertben is eltölthetné. Nem hiszem, hogy a helyi hatóságok bölcsen járnának el, ha megkövetel­nék St. Mary lakóitól, hogy ők lapátolják el a ha­vat St. Pancras járdáiról, St. Pancras lakóitól pedig, hogy ők tartsák tisztán St. Mary járdáit. Az a legjobb és legkényelmesebb, ha minden háztulajdonos a saját portája előtt seper; tehát mint hívőknek kötelességünk megtenni minden jót, ami tőlünk telik, azon a helyen, ahová Isten helyezett minket, különösképpen a saját há­zunk táján.

Ha minden ember igényt tart rám, mennyivel inkább igényt tartanak rám a gyermekeim. Ha minden ismerősöm igényt tart rám lelki ügyeiben, mennyivel inkább igényt tartanak rám sa­ját hozzátartozóim. Az istenfélő életnek otthon kell kezdődnie, akárcsak a jótékonyságnak. A megtérítést azokkal kell kezdeni, akik a legkö­zelebb vannak hozzánk a kapcsolatok köteléké­ben. Arra intelek, hogy ne Indiában próbálj misszionárius munkát végezni, ne Afrika sze­génysége fölött szánakozz, ne a pogány országo­kért onts könnyeket, hanem elsősorban saját gyermekeidért, saját családodért, saját szom­szédjaidért, saját ismerőseidért. Kiálts fel az ég­re értük, és csak azután prédikálj a nemzetek között. András a későbbiekben elment Kappadóciába, de a testvérével kezdte; és az el­jövendő években te is ott munkálkodhatsz majd, ahol akarsz, de először is saját házad népének kell élveznie gyámolító gondoskodásodat, azok­nak, akik rád vannak bízva. Légy bölcs ebben a dologban; használd meglévő képességeidet, mégpedig azok között, akik a közeledben élnek.

Valaki megkérdezheti: „Hogyan vette rá And­rás Simon Pétert, hogy elmenjen Krisztushoz?" Nos úgy, hogy először elmondta neki saját sze­mélyes élményét. Ezt mondta: „Megtaláltuk a Messiást" (Jn 1,40-41). Amit megtapasztalsz Krisztussal kapcsolatban, mondd el másoknak is. András először jól érthetően elmagyarázta Péternek, hogy mi az, amit megtalált. Nem azt mondta, hogy találkozott valakivel, aki nagy be­nyomást tett rá, de nem tudja, hogy ki az. Azt mondta, hogy megtalálta a Messiást, vagyis Krisztust. Bizonyosodj meg az evangéliumban és saját élményedben, majd mondd el a jó hírt azoknak, akiknek a lelkét meg akarod nyerni. Andrásnak azért volt hatása Péterre, mert hatá­rozottan meg volt győződve az igazáról. Nem azt mondta: „Remélem, hogy megtaláltam Krisztust", hanem ezt: „Megtaláltam Őt." Bizonyos volt ben­ne. Bizonyosodj meg először teljesen a saját üd­vösségedről. Nincs ehhez hasonló fegyver. Aki kételkedve beszél arról, amiről meg akar győzni egy másik embert, az ne csodálkozzon, ha a má­sik is kételkedik a tanúbizonyságában. Légy bi­zonyos a tapasztalatodban, és ez segíteni fog.
Andrásnak azért volt hatása Péterre, mert komolyan beszélt neki a jó hírről. Nem azt mondta neki - mintha mindennapos esemény lett volna: „Eljött a Messiás." Nem, úgy közölte vele, mint a legfontosabb üzenetet, megfelelő hangsúllyal és kézmozdulatokkal - efelől nincs kétségem: „Megtaláltuk a Messiást, akit Krisz­tusnak hívnak." Testvéreidnek beszélj a hited­ről, az örömödről és a bizonyosságodról, mondd el mindezt okosan, az igazság bizonyosságával, és munkádon Isten áldása lesz.
András megnyert egy lelket, megnyerte test­vére lelkét, és ezzel csodálatos kincset nyert! Nem mást nyert meg, mint azt a Simont, aki az evangélium hálójának első kivetésekor, amikor Krisztus a lelkek halászává tette, egyetlen fogás­sal háromezer lelket halászott ki! Péter, az Úr egyik leghatalmasabb szolgája, a maga hasznos­ságával vigasz lesz majd András számára. Nem csodálkoznék, ha később, a kétség és félelem napjaiban András ezt mondta volna: „Áldott legyen Isten, hogy olyan hasznossá tette Pétert! Áldott legyen Isten, hogy annak idején beszél­tem Péterrel! Amit én nem tudok megtenni, majd megteszi Péter; és amíg én tehetetlenül ülök, hálásan gondolok arra, hogy drága testvé­rem újabb lelkeket visz Krisztushoz." Ujjaiddal pengesd meg egy szív élő lantját, amelyet eddig senki sem hangolt fel Krisztus dicsőítésére. Lob­bantsd lángra a tűzet, amely meggyújtja majd egy Krisztusnak szentelt élet szent áldozatát. Légy ébren, és munkálkodj az Úr Jézusért, légy célratörő és imádságos, légy buzgó és önfeláldo­zó. Nincs kétségem afelől, hogy ha imádsággal bizonyságot tettünk Istenünkről, annyi áldás zúdul majd le, hogy nem lesz helyünk a fogadá­sára.