Az Exodus a Genesishez hasonlóan olyan cím, amelynek nem héber, hanem görög az eredete. A Septuaginta, az ÓSZ görög fordítása nevezi Exodusnak ezt a könyvet, ami kivonulást, elindulást jelent - s ez megfelel a könyv tartalmának, mely a választott népnek Egyiptomból történt kivonulását írja le, ahol mint tehetetlen rabszolgák szenvedtek nemzedékeken át. Az exodus szó szerepel az ÓSZ görög fordításában, 2Móz 19,1 versében és jellemző módon a görög ÚSZ-ben a Lk 9,31, Zsid 11,22 és 2Pt 1,15-ben.
Az Egyiptomból való szabadulás isteni, csodálatos beavatkozás által történt, és az izráeliták részéről nem kívánt mást, mint hogy higgyenek a kiontott vér erejében (2Móz 12,1-13). Az ÚSZ szerint is szabadításra van szükség, hogy ezáltal a megváltott nép kapcsolatba kerülhessen Istennel. Az egyiptomi szabadulást a törvényadás követte. Ezután következett a nagy igazság kijelentése arról az imádatról, amely kedves Isten előtt, s amelyet a szent sátor, az egymást követő áldozataival és papi szolgálatával fejez ki.
Ez ideig csak az Ábrahámmal kötött szövetsége kapcsolta össze Istent Izráel népével (lásd 1Móz 12,2 jegyzetét), a 2Mózesben mint nemzetet vonja magához a megváltás révén. Megköti velük a mózesi szövetséget (2Móz 19,5 jegyzete), és köztük lakik a dicsőség fellegében. A galáciabeliekhez írt levél megvilágítja a törvény viszonyulását az ábrahámi szövetséghez. A parancsolatokban Isten az Ő igaz követelményeire tanítja Izráelt. A törvény alatti tapasztalatok meggyőzték Izráelt a bűnről; a papság és az áldozatok általi gondoskodás (melyek sok esetben mint drága előképek Krisztusra mutatnak) pedig megmutatja a bűnös népnek a bűnbocsánathoz, a megtisztításhoz, az Istennel való kapcsolat helyreállításához és az imádathoz vezető utat.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
